Gablec és marenda

Gablec és marenda

A reggeli és az ebéd közötti áthidaló étkezés kedvelt horvát szokás. A zágrábi és a közép-horvátországi vidékeken ezt az étkezést gablecnek (gábli), míg Isztriaitól a dubrovniki partokig ezt a fontos társadalmi intézményt marendának hívják. A gablec és a marenda igen elterjedt szokás, ezért az ekkor fogyasztott étkek is igen egyszerűek, mondhatni népiesek - főként azok, amiket egy szelet friss kenyér kíséretében lehet kikanalazni, esetleg a kenyeret beletunkolva megtisztítani a tányért.

 

A népszerű éttermek és vendéglők gyakran külön marendai és gableci menüvel rukkolnak elő, melyek csak a késő reggeli órákban fogyaszthatók. A levesből maradt babba például szalonnát, vagy a csonton maradt prosuttó nyesedékeket, kolbászt, ritkábban száraz birkahúst kockáznak.

 

A népszerűségi rangsor második helyezettje a tripice, azaz a pacal. A bárány - pacal ritkaságszámba megy, és ezért nagyobb becsben áll a szokványos üsző pacalnál, amely a horvát mediterrán vidékekről terjedt el a kontinentális vidékekre. A gida-pacal igazi ritkaság és ezért kultusz ételnek számít. A pörköltek és gulyások a ranglista 3. helyét foglalják el.

Bakalar
Maja Danica Pečanić

A tőkehal, melyet ugyan Horvátországban nem szárítanak, kultuszételnek számít a horvátok körében. Szentestén kötelező fogás. Marendára főként péntekenként, krumplival sűrített, fokhagymával ízesített leves formájában szolgálják fel a fehér, vagy vörös tőkehallevest, melynek „színes” elnevezése attól függ, hogy kerül-e bele paradicsom.

 

A marendához bor dukál, gyakran fröccs formájában, hogy folytatni lehessen a munkanapot. A savanykás kontinentális fehér asztali borokat ásványvízzel fogyasztják, fröccs formájában, szódával hígítva pedig gemištet isznak. A tengerparton a borhoz kizárólag tiszta vizet öntenek - ezt az italt bevandának nevezik.

Maja Danica Pečanić