Bećarac (betyárdal) hangszeres kíséretű népdalok Szlavónia, Baranya és Szerémség területéről

Bećarac (betyárdal) hangszeres kíséretű népdalok Szlavónia, Baranya és Szerémség területéről

A hangszeres kísérettel előadott népdalok olyan alap, amelyen sok nép építi és tartja fenn kulturális identitását, azonban a bećarac, mint hangszeres kíséretű vokális mű, egyedülálló ebben a világban. A tréfák és csúfolódások, a szerelmi tematika,  a metaforákban és allegóriákban előadott erotikus konnotációk a fő jellemzői ezeknek a daloknak, melyekről kevés azt mondani, hogy népszerűek Szlavóniában, Baranyában és a Szerémségben. A bećaracok témája mindig a pillanattól, a helytől, a közönségtől, de maguktól az előadóktól is függ, akiknek ahhoz, hogy elismerjék őket, el kell sajátítaniuk a hagyományos repertoárt, de készeknek kell lenniük valami sajátot is hozzáadni, általában a mindennapok aktuális témáiból származó humoros dolgot. Meglehet, ez egyszerűnek hangzik, de a bećarac alapja a tíz szótagból álló kétsoros mű, a disztichon, melyet a helyszínen kell kitalálni és megénekelni ugyanarra a huszonnégy ütemből álló dallamra, mégpedig folyamatosan.

 

A bećarac az első versszakkal kezdődik, míg a második versszak általában az elsőnek az ellentéte és a többi énekes énekli hangosan ismételve a versszakokat. A jó bećarac előadót egyértelműen a kiváló vokális előadásmód jellemzi, de mindennél többre értékelik a gyorsaságot és szellemességet az adott pillanatban. Az e vokális zenei művet előadó énekesek csoportja  a hagyományos és messze földön ismert szlavóniai lakodalmak elmaradhatatlan kelléke, de kevésbé ünnepélyes alkalmakkor,  rendezvényeken, folklórtalálkozókon is megjelennek és az ilyen hangulatban, amikor a bećaracra kerül a sor, nincs helye haragnak. És ha valakit a szájára vesz az énekes, ebben az esetben lehet élni azzal a parafrázissal, hogy „ami a bećaracban történik, az maradjon is a bećarcban!“

 

A bećaracnak persze nem a sértegetés a célja, habár a versszakok néha kétértelműek tudnak lenni, a Horvátország északi részén élők számos fontos eseményeinek zenei aláfestéséről és elsősorban egy szabad formájú előadásmódról van szó, az pedig, hogy humoros és néha provokatív, csak segített a bećarac megőrzésében, így nem kell tartani ennek a hagyománynak az eltűnésétől, főleg amikor a fiatal generációkról, mint ezen örökség  tovább vivőiről  van szó.