Ojkanje éneklés

Ojkanje éneklés

Mint egy távoli hang, amely a régmúlt időkből jön, a vibráló hangon történő hagyományos éneklés, azaz az ojkanje, a Dinaridák hagyományos kultúrájának egyik legkülönlegesebb kifejeződése. Semmi sem tudja felkészíteni Önt a hangokra, amelyeket néha egyetlen énekes ad ki magából, vagy egy másik énekes kíséretében, de biztos lehet benne, hogy a dallamok, amelyekben váltakozik a harmónia és az intervallumok, a megfelelő körülmények között nem csak ősinek, hanem szórakoztatónak is fognak tűnni. A megfelelő társaság, a falusi ünnepség, a hagyományos viseletek, a házias ételek és a fakupákból fogyasztott bor – mindez elég ahhoz, hogy a kromatikus hangok szokatlan, torokhangon való éneklésére, elsősorban pedig az ojkanje témáira kalibrálja magát. Mert amíg a klapa éneklés elsősorban szerelmi és kissé melankolikus tematikával foglalkozik, amikor elindul az igazi ojkanje, minden megengedett. Van itt szerelem, viccek az egybegyűltek számlájára, történelmi eposzok, az énekesek pedig nem restek a társadalmi aktualitásokat, sőt, a politikát is beleszőni dalaikba. Ez a népi énekesek és szatirikusok hagyománya még az ókor idejéből, így a legrégibb görög irodalmi műveket, Homérosz Iliászát és Odüsszeiáját is, amely a háború viharjának eseményeit választotta témájául, először eposzként énekelték, és csak később jegyezték fel.

 

Úgy tartják, hogy a Horvátok, amikor erre a vidékre költöztek, átvették az ojkanje ősi elemeit, hogy azután a hagyományt kizárólag szájhagyomány útján átörökítsék generációról generációra. Az éneklés e legrégebbi módja a dalmát hátországtól, Ravni Kotaritól, a Velebit lejtőin át Likáig és Kordunig való elterjedtsége sajnos nem biztosítja e hagyomány fennmaradását, mert egyre kevesebb eredeti énekes van, az ojkanje pedig, úgy tűnik, nem jut el a jövő nemzedékeiig. Éppen ezért ez egy veszélyeztetett hagyomány, és még 2010-ben az UNESCO veszélyeztetett szellemi örökségének listájára került. Ahhoz, hogy e hagyomány fenn tudjon maradni, amikor legközelebb utazást tervez, válassza a kevéssé híres, rejtett vidékeket, utazzon el Dalmácia gyönyörű hátországába, ahol a helyi ünnepségeken és ünnepnapokon összegyűlik a helyi lakosság és ünnepeli hagyományát. Ha pedig Ön nem szokott hozzá a másfajta dallamokhoz és hangokhoz, ne féljen és engedje át magát az ősi hangoknak, az ojkanje dallamainak, mert az, higgye el nekünk, elvarázsolja Önt ősi eredetiségével.