Az Isztria és a horvát tengermellék szűk tartományú kétszólamú dalai

Az Isztria és a horvát tengermellék szűk tartományú kétszólamú dalai

Ha Isztriában járva két énekes sajátságos stílusú éneklését hallja, akik közül az egyik hamisan, míg a másik normális hangnemben énekel egy még szokatlanabb hangzású hangszeres kísérettel, ne legyen türelmetlen és hallgassa végig, mert egyszer, amikor hozzászokik a szokatlan hangokhoz, egy teljesen új világ nyílik meg az Ön számára.

 

A különleges típusú népi éneklésmód, mégpedig a hagyományos hangszerekkel kísért kétszólamú ének Isztria és a horvát Tengermellék területén alakult ki, habár ennek a bonyolult előadásmódnak a hangzásait máshol, szélesebb területen is megtalálhatjuk. E dalok előadásának bonyolultsága a nem temperált hangzástartományokra vonatkozik, a kettős hangok előadásakor pedig ahhoz, hogy az énekesek elérjék a jellegzetes hangokat, részben az orrukon keresztül kell énekelniük. Első látásra nagyon szigorúnak és szigorúan meghatározottnak tűnik, azonban ebben a népi kifejezésmódban tulajdonképpen elég sok improvizálás rejlik, főleg amikor az énekes és szöveges részt kombinálják, amikor a szavakat szótagokkal helyettesítik, és azzal utánozzák a furulya hangját, ekkor kezd érdekessé válni.

 

Ahhoz, hogy minden eredetinek és hagyományosnak hangozzék, tiszteletben kell tartani bizonyos szabályokat is, ami fordításban azt jelentené, hogy a hangoknak uniszónóban, oktávban kell végződniük.  Azon területektől függően, hogy hol adják elő, négy alfaja alakult ki a szűk tartományú éneklésnek, így a tarankanje mellett, mely a sopile fúvóshangszert utánozza, a bugarenje, discanto éneklési módot is ápolják, valamint a sovány és kövér hangzást, azaz a kántálást.

 

A szűk tartományú kettőshangok elődadásakor a zenei kíséret lehet fuvola, duda, furulya vagy tambura, azonban a leggyakoribb hangszer a sopile fafúvós hangszer. Ezen a kúp alakú, sípos fából készült hangszeren mindig ketten játszanak, mégpedig oly módon, hogy a kis, vagy női sopile alacsonyabb terccel követi a férfi vagy nagy sopilét. A specifikus hangzás mellett a sopile egyedülálló hangszer, mert az isztriai skála szerint játszanak rajta. A számos helyi zenei kifejezésnek és a szokatlan, isztriai skálának nem kell riasztónak lennie, hanem ellenkezőleg, ennek a szokatlan zenei formának a kutatására kell ösztönöznie. Ekkor feltárul Ön előtt Isztria és a horvát tengermellék külön kultúrája, mely nem csak az éneklést és a zenét foglalja magába. Készen áll a kutatásra?